húsvéti morzsa, szentelt: a húsvéti →ételszentelés alkalmával megáldott ételek darabkái, morzsái, elsősorban természetesen a →kenyéré, de más szenteltre is használták a kifejezést. Az 1930-as években még eleven hit alapján a legkisebb ~t is különös gonddal óvták, mert abban a Föltámadott Úr önmagát ajándékozza. - A nagyböjt szigorú táplálkozási fegyelme után valóságos paradicsom nyílt meg a hívek előtt, amikor a húsvéti szentelt eledelek mellé ülhettek. A →farsanghoz hasonló tobzódást azonban a húsvéti ételek megszentelése kiiktatta, hiszen most az →utolsó vacsora emlékét is fölidézték önmagukban, közösségeikben, szeretetvendégségekben, hiszen nagypéntek vigíliáján nem ülhették meg azt ízes étkekkel. A húsvéti étkezés e vonatkozásai szt fegyelmet és méltóságot kölcsönöztek a túláradó örömmel ünneplő hívő számára is. - Találóan mondja Turóczi-Trostler a böjt és lakoma titokzatos húsvéti összefüggéséről: „A középkori ember tudja, hogy amije van, Isten kegyelméből való hűbér, és hogy rajta van az elmúlás és ideiglenesség minden jegye. Azt is tudja azonban, hogy teste, érzékei vannak. Száz fenntartás, halálos gond és aggodalom közepett is magába fogadja a világ szépségeit”, jelen esetben az asztal megérdemelt örömeit. - Szil rábaközi faluban a „szenteltből” régebben csak az ehetett, aki buzgón megtartotta a nagyböjtöt és meggyónt, megáldozott. Fertőszéplakon a koldusok kaptak belőle. - Felsőberkifaluban a hazavitt szentűttet először a méhekhez vitték, keresztet vetettek vele a kasra, csak azután került a család asztalára. - A szentelt maradványait a kat. Székelyföldön is megbecsülik. Csíkcsekefalván a tüzes sebet a megégetett szentelt morzsa füstjével orvosolják. Nyáron verebek kártevése ellen hintik meg vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondják: távozzatok innen kártékony madarak. Kászonfeltíz faluban a ~t tűzbe vetik, hogy ne kerüljön oktalan állat szájába. - A húsvéti szentelt eledelek megbecsülését bizonyítja, hogy egyes helyeken még a →húsvéti tojás héját sem szórják a szemétbe, hanem gondosan összegyűjtve folyóvízbe vetik. **

Kühár-Radó:166. - Bálint 1989:308.